És mindig az ítélkezik legjobban, aki a legkevesebbet tud egy dologról! Ez egy abszolút tény. És minél többet tud valaki, annál kevésbé alkot ítéletet.

Végül az Isten mindent magához fog vonzani. Csak hát vannak közvetlen utak, és vannak labirintusok, melyekben úgy tűnik, az ember hosszú ideig csak távolodik, mielőtt végül teljesen közel kerülne. És vannak olyanok, akik ezt a labirintust választják, és annyi ideig szándékoznak ott maradni, ameddig csak tudnak. Így látszólag ezek a lények azok, akik az Isten ellen küzdenek.

De nem ítélkezhetsz. Lehetetlen dolog ezt mondanod: „Ez rossz.” A legtöbb, amit mondhatsz ennyi: „Ez a dolog rossz az én számomra, nincs többet helye nálam, mennie kell.” Ez minden. És útjára bocsájtod.

A legnagyobb győzelmek a legkevésbé zajosak. Egy új világ megnyilvánulását nem dobpergés hirdeti ki.

Mielőtt elképzelhetnél bármit is, annak már léteznie kell, különben nem tudnád elképzelni.

Általában mindennemű előrehaladás az egyik oldalon elindít egy ellentámadást az ellenséges erőktől a másikon. Így minél jobban fejlődsz, annál éberebbnek kell lenned. A legfontosabb tulajdonság pedig a kitartás, az állhatatosság, és a…hogy is nevezzem? – egyfajta belső jó humor, amely nem hagyja, hogy elbátortalanodj, vagy hogy szomorú légy, és ezzel minden nehézségnek mosolyogva nézel elébe.

Az Isten az, aki hamarabb észleli azt, ha egy létező már készen áll! Az embernek azonban az a benyomása támad, hogy ő az, aki választott, és az Isten mellett döntött. Ez viszont inkább csak egy benyomás, mintsem valóság. És ha egyszer kiválasztott téged, már nem kerülheted el, már akkor sem tudsz elmenekülni, ha megpróbálsz.

Mégis azok, akiket már születésük előtt, eleve kiválasztottak, általában egy bizonyos szándék vagy egy különleges cél miatt jönnek a földre.